Magas Természeti Értékű Területek
A már sikeres öt évet zárt Agrár- Környezetgazdálkodási Program következő, 2009-2014 közötti ciklusát a 61/2010. FVM rendelet kormányozza. A természetvédelemnek és intézményrendszerének szerepe e támogatási rendszerben a korábban Érzékeny Természeti Területnek (ÉTT), a mostani ciklusban Magas Természeti Értékű Területnek (MTÉT) nevezett területeken a legmagasabb szintű.
Ezeken az úgynevezett zonális, azaz egyértelmű lehatárolással kijelölt területeken, az ott jellemző élővilágra specifikusan összeállított, de általában egy faj nevével fémjelzett előíráscsomagok pályázhatóak.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 2009. szeptember 1-jétől 3 Magas Természeti Értékű Terület működik:
1. Dévaványa és környéke MTÉT (7. számú a térképen)
2. Békés-Csanádi hét MTÉT (2. számú a térképen)
3. Kis-Sárrét MTÉT (15. számú a térképen).
3. Kis-Sárrét MTÉT
Teljes terület: 40 616 ha
Támogatható terület: 32 404 ha
Natura 2000 terület: 14 009 ha
Védett természeti terület: 8 940 ha
Érintett települések:
Biharugra
Geszt
Körösnagyharsány
Mezőgyán
Okány
Sarkadkeresztúr
Szeghalom
Vésztő
Zsadány
A terület a Hármas-Körös vidékén, szinte teljes egészében a Kis-Sárrét kistáj területén helyezkedik el. A Sebes-Körös vízgyűjtő területéhez tartozva valamikor a Körös fattyúágai, és igen sok jelentős vízhozamú ér hálózta be.
A környező hegységekből érkező folyóvizek feltöltő tevékenységének eredményeként a vidék szinte tökéletes, alacsony ártéri szintű síkság. A vízhatás a táj adottságainak kialakulásában döntő szerepet játszott (például a kedvezőtlen vízelvezetési tulajdonságú talajok kialakulása).
Az alapvetően sík, medence jellegű vidéken kialakult vízivilágnak a folyószabályozásokat követően csak hírmondói; a nagy kiterjedésű puszták, legelők között halastavak, mocsárfoltok, kisebb belvizes területek maradtak. A szabályozások előtti medervonulat, a Holt-Sebes-Körös partmente adja az MTÉT területének javarészét.
A terület igen gazdag védett növény és állatfajokban, és élőhelyekben, melyeket nemzetközileg is jegyeznek (Ramsari terület - Biharugrai halastavak).
Sző-rét A változatos élőhelyek számos társulástípus és növényfaj számára szolgáltatnak megfelelő körülményeket.
A mezőgyáni „Varjasi” gyepen, Biharugrán a „Máté-dűlőben” a szikes erdeirét társulás kínálja nagyszámú sziki kocsord, réti őszirózsa és fátyolos nőszirom állományát, az agárkosbor pedig több tízezer tővel a Csillaglaposi legelőt színesíti. A mocsarakban és mocsárréteken sok védett növény, mint a pompás kosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a réti iszalag, vagy a kisfészkű aszat találja meg életfeltételeit. A terület nagy részére jellemző füves és ürmös szikespusztákat hátasabb löszgyep jellegű foltok tarkítják zsályákkal, koloncos legyezőfűvel és macskaherével. A tájat szabdaló erdőfoltok természetközeli fajösszetételűek, cserjeszintjük helyenként igen gazdag.
Nyári lúd pár Sző-rét mellett
A nyári lúd közel száz párban költ a megmaradt természetes vizes élőhelyeken, táplálkozó területként használják a halastavak környéki szántókat. Nagy kócsag, kanalas gém, vörös gém telepek alakulnak ki a nádasokban. Az utóbbi években rendszeren költ a kis kárókatona és a batla is. A rétekben komoly érték a kendermagos réce, a környéken költ fokozottan védett récefajunk, a cigányréce egyik legnagyobb hazai állománya. A bölömbika állománya évek óta stabil. A több ragadozó madár közül a telelő rétisasok száma az 50 egyedet is elérheti, előfordul, hogy költési szezonra is maradnak.
Egyik legfontosabb, a mezőgazdasági módszerektől erősen függő madárfaj, a túzok, ami 70-80 példányos állománnyal van jelen. Tavaszi dürgőhelyként látogatják mind a Mezőgyán környéki, mind a Mágor-környéki gyepeket. Nem elhanyagolható a gyepterületekhez kötődő szalakóta sem, költőállománya 15 pár körüli.
Túzok kakasok a mezőgyáni dürgőhelyen Az emlősök közül néhány ritka denevérfaj szaporodó közösségei alakultak ki a környéken (csonkafülű denevér, nagy patkósorrú denevér, vízi denevér stb.). Nagy számban él még a térségben a vidra, és a hermelin.
Az MTÉT célprogramok előírásainak teljesítése olyan gazdálkodási gyakorlat kialakítását szolgálja, amely figyelemmel van az említett természeti értékek megőrzésére, elősegíti a célfajok élőhelyeinek fejlesztését.
Célprogramok:
- Szántóföldi növénytermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal (A és C zóna)
- Szántóföldi növénytermesztés vadlúd- és daruvédelmi előírásokkal (B zóna)
- Szántóföldi növénytermesztés madár- és apróvad élőhely-fejlesztési előírásokkal (C zóna)
- Gyepgazdálkodás túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal (teljes MTÉT területen)
- Természetvédelmi célú gyeptelepítés (teljes MTÉT területen)
