magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Tiétek a liget - Gyermeknap az Állatparkban

 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
KVLKÁP
» Cserebökény
Cserebökény
 
Kis-Sárrét Bélmegyeri Fáspuszta Mágor-puszta Dévaványai-Ecsegi puszták
Kígyós-puszta Körös-ártér Cserebökény Kardoskúti Fehértó Csanádi puszták
Maros-ártér Tomapusztai lőszgyep Tatársánci ősgyep Csorvási lőszgyep


Cserebökény

A védett terület Szentes-Fábiánsebestyén külterületén található 4538 hektáros pusztarész. A XVIII. században az áradások sűrűn elöntötték a területet. Szarvasnál a Körös bal partján indult egy kiágazás, melyet Kákafoknak hívtak. Innen a folyó vize áradáskor ereken keresztül érkezett a területre, táplálta a mocsarakat. A víz a puszta mocsarainak két nagy elvezető erébe, a Veker- és Kórógy-érbe folyt, ahonnan a Kurcán keresztül jutott a Tiszába. A folyószabályozás során a Körösök kanyarulatainak átvágásával akadályozták meg az árvizek kiöntését. A Kákafok elzárásával a területet elvágták az évenkénti árvizektől, ami a mocsarak gyors kiszáradásához vezetett. A XIX. század közepén létrejött kis falvak lakossága a legelők nagy részét szántóvá alakította.

A védett terület két lényegesen különböző tájtípusból áll. Északi része nem szikes, részben megőrizte a korábbi ártéri jelleget, az édes vízi mocsarak között kiszáradt ártéri réteket és cickafarkfüves legelőket találunk. A déli rész viszont szikes jellegű, nagy kiterjedésű szikes mocsarak és rétek találhatók itt. A csapadékos években bővízű mocsarak alakulnak ki az egykor nagykiterjedésű ártéri mocsarak helyén. Nádas, tavikákás növényzet uralkodik itt. A gyorsan kiszáradó mocsarak jellemző növénye a vízi harmatkása. A puszta legelterjedtebb nedves rétje az ecsetpázsitos kaszálórét. Ezek a nedves rétek a vizes élőhelyekhez kötődő madárvilág legfontosabb költő- és fészkelőhelyei közé tartoznak.

A puszták legnagyobb területet borító társulása a cickafarkfüves szikes puszta. Ott, ahol az ember nem alakította szántóföldekké vagy öntözött gyepekké a területet a hajdani mocsarak helyét ez a növényközösség foglalja el. A legjellemzőbbek az ürmöspuszták, melynek jellemző fajai a sziki üröm, a magyar /sziki / sóvirág, a kamilla, és a sziki varjúháj.




Cserebökény madárvilága különleges értéket képvisel. Eddig 229 faj előfordulása bizonyított. A fokozottan védett madárfajok közül a cigányréce, a fehér gólya, a gólyatöcs, a gulipán, a gyöngybagoly, a hamvas rétihéja , a haris, a kerecsensólyom, a kuvik, a réti fülesbagoly, az ugartyúk, és a szalakóta költ a területen.




Fontos szerepet tölt be a madárvonulásban. A fekete gólya, tavi cankó, nagy póling, kis póling, kék galamb rendszeres vendégek a gyepeken, facsoportokban. Rendszeresen előfordul a túzok, a hátasabb részeken ürgetelepek találhatók.

 

   
 
1119507206 Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design