magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
A kastély és kertjének lakói
 
Szünidei Állatmustra
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
KVLKÁP
» Körös-ártér
Körös-ártér
 
Kis-Sárrét Bélmegyeri Fáspuszta Mágor-puszta Dévaványai-Ecsegi puszták
Kígyós-puszta Körös-ártér Cserebökény Kardoskúti Fehértó Csanádi puszták
Maros-ártér Tomapusztai lőszgyep Tatársánci ősgyep Csorvási lőszgyep


Körös-ártér

A Körösökön 1856-ban indultak meg a vízrendezési munkálatok: mederrendezések, átvágások, védtöltések építése. Az aszályosabb évek öntözési igénye és a hajózhatóvá tétel érdekében megvalósult a század elején a Bökényi vízlépcső, majd 1936-1942 között a Békésszentandrási duzzasztó. A szabályozás után a vizes életterek jó része megszűnt vagy beszűkült. A hullámtér ennek ellenére ma is fontos szerepet tölt be a régi vízi világ jellemző fajainak fennmaradásában. A Hármas-Körös Csárdaszállás és Szelevény közötti szakasza előbb az érintett megyék által került természetvédelmi oltalom alá, majd 1997 óta a nemzeti park részét képezi.


A folyót puhafás ártéri erdők, füzes-nyárasok ligetes állományai, ártéri gyepek, kaszálók kísérik. A hullámtéri erdőknek két jellemző típusa: a gyakoribb fűz-nyár puhafa ligeterdő, a bokorfüzes és a ma már ritkább, a magas hátakon található tölgy-kőris-szil keményfa ligeterdő. Az előbbi érdekes kúszó cserjéje a vörös könyves ligeti szőlő, az utóbbi maradványfoltjai még őriznek néhány lágyszárú növényritkaságot, mint például a széleslevelű nőszőfű, a nyári tőzike. Mindkét erdőtípus gazdag cserjeszintjében olyan őshonos, az erdészeti gazdálkodás miatt visszaszorult állományú fajok fordulnak elő, mint a mogyoró, az egybibés galagonya, a csíkos kecskerágó, a kányabangita, a zselnyicemeggy, a tatárjuhar, a veresgyűrűsom, a hamvas szeder, és a fekete bodza. A környező területekről kiszorult gazdagabb vegetáció itt talált menedéket, s a hullámtéren belül maradt medermaradványok és rétek az egykori alföldi mocsárvilágot idézik. A víz és pára folyamatos jelenléte miatt a mocsári és vízi növényzet igen gazdag. A vízi növénytársulások fajai között, számos védett is található. Ilyen egyebek között a fehér tündérrózsa, a rucaöröm, a sulyom és a tündérfátyol. Értékes élőhelyek a holtágak között elterülő, valamint a folyót a mentett oldalon is kísérő ártéri kaszálórétek, és a főként veresnadrág csenkeszes és mézpázsitos, sziki gyeptársulások különböző változatai. A nedves kaszálók védett növénye a réti iszalag. A Körösön és a kubikokban gyakran találkozhatunk bakcsóval, kis kócsaggal, szürke gémmel. Nyár végi ősz eleji vonuláskor rendszeresen megfigyelhető a fekete gólya. Télen a jégmentes folyó vadrécék ezreinek nyújt pihenő helyet. Az emlősök közül a vidra sokfelé előfordul.

A kevéssé zavart, idősebb erdőállományokban gémtelepek alakulnak ki, ritka ragadozó madárfajok fészkelnek, számos odúlakó madár- és denevérfaj él itt. A háborítatlan, öreg kubikerdők költési időszakban hangosak a különféle énekesmadarak koncertjétől. A vízi növényekben gazdag morotvákban, a ritkuló halfajok szaporodnak. Így a réticsík és a ma már veszélyeztetett kárász is megtalálják életfeltételeiket. Népes állománya alakult ki a vágócsíknak, a halványfoltú küllőnek és a kis elterjedési területű széles durbincsnak.

   
 
1119443160 Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design