magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Tiétek a liget - Gyermeknap az Állatparkban

 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
KVLKÁP
» Dévaványai-Ecsegi puszták
Dévaványai-Ecsegi puszták
 
Kis-Sárrét Bélmegyeri Fáspuszta Mágor-puszta Dévaványai-Ecsegi puszták
Kígyós-puszta Körös-ártér Cserebökény Kardoskúti Fehértó Csanádi puszták
Maros-ártér Tomapusztai lőszgyep Tatársánci ősgyep Csorvási lőszgyep


Dévaványai-Ecsegi puszták

A Berettyó folyó szétterülő vize táplálta az Alföld hajdan legnagyobb mocsárvidékét, a Nagy-Sárrétet. A hátas területeket vízjárta legelők, rétek, néhol kisebb erdőfoltok borították. A magasabb részeken települések alakultak ki, melyek közül a Templom-zugban található Ecseg évszázadokon keresztül központi helyet foglalt el.

 



A Berettyó szabályozása után az eddigi tájkép gyökeresen átalakult. Megváltozott a térség vízgazdálkodása, a dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, és kialakult a vidékre jellemző szikes puszták mozaikja. A Dévaványai-Ecsegi puszták a Nemzeti Park legnagyobb területi egysége. A védett terület 13 085 hektár nagyságú, ebből fokozottan védett 2659 hektár. Két, eredetét és élőhelyeit tekintve elkülönülő részre tagolható. Az egyik a Hortobágy-Berettyó ártere, a folyó szabályozatlan medre a partvonulatok gyepeivel, erdeivel. A másik az Ecsegfalva - Dévaványa térségében megmaradt szikes puszták mozaikja.



A Hortobágy-Berettyó folyó védett 20 km-es szakasza elkerülte a folyószabályozást. Lassan meanderezve nagy kanyarokat ír le, közrefogva a zugoknak nevezett hangulatos gyepterületeket. Gazdag élővilága megőrizte a tündérfátyol, a vízitök, a sulyom és a rucaöröm állományait.

 



Tavasztól őszig a vízimadarak kedvelt táplálkozóhelyei a kiöntések és a gyékényes, vízpart közeli tisztások. Találkozni lehet szárcsával, tőkés récével, vízityúkkal, de feltűnőbbek a nagyobb testű gémfélék, mint a szürke- és vörösgémek, a bakcsók, a kis kócsagok, üstökösgémek. A ritka gémfélék a közeli védett területen lévő erdőben évről-évre telepesen költenek is. A folyó árterén vidrák találják meg életfeltételeiket.


Az ecsegpusztai területen a hagyományos legeltető állattartás és építményei jórészt fennmaradtak. Ecsetpázsitos kaszáló- és mocsárrétek övezte gulyakutakban, az Alföldön ritka virágtalan növények lelhetők fel, mint a védett gímpáfrány.

 




A védett gímpáfrány és az aranyos fodorka. A Hortobágy-Berettyó folyó Templom-zugi részénél a gát építésekor az ún. Bokroshalomból egy honfoglalás-kori ezüst tarsolylemez került elő, melyet ma a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A védett területen egy az i.sz. 330-350 között a szarmaták által épített erődítés, sáncrendszer vonulata rajzolódik ki, az un. Ördögárok. Mintegy másfél kilométeres szakasza, a gyönyörű pusztai környezetben, régi korok hangulatát idézi, jellegzetes löszpusztai növényfajokkal: zsályafélék, macskahere, taréjos tarackbúza.

A szárazabb térszíneket cickafarkfüves puszta, ürmös füves puszta borítja. Ahol a kopár talajfelszín erősebb sófelhalmozódásra utal, találjuk a sziki mézpázsit, sziki üröm leveleit. A nedvesebb helyeket ecsetpázsitos rét foglalja el. Különleges növénytani értéket képviselnek a puszták jelentős pettyegetett őszirózsa, sziki kocsord állományai.

Dévaványa-Ecsegfalva térségének kiemelkedő természeti értéke a túzok. Közép-európai és magyarországi állományának legéletképesebb populációja él a területen. A madár védelme érdekében itt hozták létre 1979-ben a Túzokrezervátumot. A túzok megóvása, főként a szabadtéri állományvédelem - nyugalmas, tágas pusztai dürgőhelyek, fészkelőhelyek és téli takarmánybázis biztosítása, fészekvédelem - megteremtésén múlik. A Túzoktelepre csak azok a veszélyeztetett fészekaljak kerülnek be, amelyek kelése természetes környezetükben nem valósulhat meg. Ezek a tojások keltetőgépbe kerülnek, majd a kikelt fiókák a felnevelés után visszakerülnek a természetbe.

A védett területek természetkímélő, extenzív hasznosítása, a tágas zavartalan térség nemcsak a túzokállomány életfeltételeinek kedvez. A védett területen szép számban él a hamvas rétihéja, az ugartyúk, a réti fülesbagoly és a szalakóta. A védelemnek köszönhetően ritka ragadozó madarak választják költőhelyül a nyugalmas vidéket. Költ e réti- és a parlagi sas, a kerecsensólyom.

A nyílt, legeltetett pusztai területeken ürgetelepek találhatók. Az egyre fogyatkozó, védett rágcsáló a parlagi sas és a kerecsensólyom legfontosabb tápláléka.

A Nemzeti Park a védett terület, a természeti értékek és az itt folyó természetvédelmi munka bemutatásának céljából alakította ki és üzemelteti a Réhelyi Látogatóközpontot, ahol kerékpárkölcsönzési, szakvezetési és szálláslehetőség is adott. A tanyaközpont jellegű majorban régi magyar háziállatok élnek hagyományos tartási körülmények között.

 

   
 
1119433852 Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design