| |
Igazgatóságunk honlapján éppen a közelmúltban olvashattak egy cikket a műholdas jeladókkal ellátott túzokokról. Ott is szó esett arról, hogy az új jelölési technikának köszönhetően minden nap tudjuk, merre járnak a Dévaványán megjelölt madaraink. Számos viselkedés- és életmódbeli jellegzetességre is fény derül a túzokélet vizsgálata során. Szintén hasznos információ, hogy a helyadatok lekövetésének eredményeként új csapatok előfordulásáról is értesülünk. Február 17-én már Szeghalomig mozdult el az egyik jelölt kakas, amely az utóbbi hetekben Dévaványa térségében tartózkodott. Február 21-én, a reggeli órákban, egy valószínűleg egyhuzamban történő repüléssel elhagyta ezt a térséget és Zsáka külterületén, a Berettyó folyó közelében húzódó szántó- és gyepterületek mozaikjában talált új megállóhelyet. Azt is feltételezzük, hogy ez az útvonal nemcsak egy madárnak a vándorlási útját rajzolja ki, hanem egy kisebb csapatét, amely térségi szemlét tartott abban a régióban. Már a régi, színes gyűrűs jelölések is igazolták azokat a feltevéseket, hogy a dévaványai túzokpopulációnak rendszeres kapcsolata van a bihari és a hortobágyi populációkkal is. Ez újabb igazolást nyert ezzel a vándorúttal. Több évtizeddel ezelőtt azonban ezek a ma már részpopulációk egyek lehettek, mint ahogy azok az élőhelyek is, amelyeket a túzok az Alföldön belakott. Az ember tájváltoztató és tájhasználati tevékenysége feldarabolta a valaha még egységes túzok-élőhelyeket, ezekre a szigetekre szorult vissza az állomány. Ma már állandó jelleggel csak a Nemzeti Parkban és közvetlen környezetében maradhatott meg tartósan ez a nemes pusztai madár, ezért napjainkban már fokozottan kell óvni maradék állományát.
|
