magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 26. rész
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Körösvidék tájhonos cserje- és fafajaival foglalkozó sorozatában ma a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozó csíkos kecskerágóval (Euonymus europaeus) foglalkozunk.
   
 
A nemzetségi név görög eredetű. Theophrasztosz, ókori botanikus Euonymus néven említ egy fát Lesbos szigetéről, mely oly mérgező volt, hogy a levelét, virágját vagy termését elfogyasztó állatokat mind elpusztította. A kecskerágó valóban mérgező növény, a legelő állatok elkerülik. Ezért is nehezen érthető a magyar nyelviségben már a XV. század elejétől ismert kecskerágó név, hiszen a növényt mérgező hatása miatt inkább kecskeölőnek vagy kecskeűzőnek kellett volna elnevezni. Ezt jegyzi meg 1798-ban Veszelszki Antal mikor azt írta: „a kecskerágófa nevét tán csak azért adták reá, hogy azoknak halálos”. Kováts Mihály 1845-ben pedig így fogalmaz: „…ironice szólván, mivel az állatoknak ártalmas.”. Termésének régies elnevezése a papsapka, a magköpeny formája alapján a katolikus bíborosok süvegére utal.
 
A csíkos kecskerágó 2-5 méter magas cserje vagy kis fa. Koronája széles, boltozatos. Ágrendszere sűrű, szürkés- vagy vörösbarna kérge hosszanti irányban repedezett. Gyengén négyélű, gyakran jellegzetesen paraléces, zöldesbarna fiatal ágainak felületét paraszemölcsök borítják. Jellegzetes hosszan futó paraléceiről kapta a csíkos fajnevet. Ovális, csipkés-fűrészes szélű, sötétzöld levelei keresztben átellenesen állnak. Májusban nyíló, kevés virágból álló virágfürtjei sárgászöld színűek. A megporzó rovarokat a virág számunkra inkább kellemetlen illata vonzza. Kb. 1 centiméter átmérőjű tompán négyélű toktermései éretten világos kárminpirosak. A zömök, tojásdad, fekete magvakat a narancssárga húsos magköpeny teljesen befedi. Az érett terméseknél a felnyíló kopácsok látni engedik a kettős magvakat. Magvait madarak terjesztik.
 
A kecskerágó európai flóraelem, s az észak, északkeleti területek kivételével csaknem egész Európában előfordul. Síksági-hegyvidéki faj, de az alföldi régióban a gyakoribb. A Kárpát-medencében 870 méter magasságig jut fel. Széles termőhely-tűrőképességű, mérsékelten melegkedvelő, fényigényes cserje. Sokféle talajtípuson megél, de a tápanyagban gazdag, üde talajokon fejlődik a legjobban. A fentiekből fakadóan a Körösvidéken a tölgy-kőris-szil ligeterdők szegélycserjéseinek volt jellemző faja. Ezen élőhelyek eltűnése okán, ma főként az egykori árterek üde mezsgyecserjéseiben, másodlagosan kialakult mezofil erdők szegélyein találkozhatunk vele szórványosan. Élőhelyein a múlt héten bemutatott vörösgyűrű somhoz hasonló szerepe van.
 
Régen terméséből rüh elleni gyógyszert állítottak elő. Olajat is préseltek belőle faluhelyen, s a kéregporával a gyermekek ótvaros fejkiütéseit gyógyították. A magköpenyből vízzel hígítva sárga, timsóval pedig zöld festékanyagot nyertek ki. Fájából orsót, fogpiszkálót, cipőszeget, fúvós hangszereket késztettek.
 
Hajdanán kuruzslók különleges hatást tulajdonítottak a kecskerágónak. A kérgéből kinyerhető drog hatóanyaga az evonymin, digitalis hatással (a szívizom összehúzódási erejének növelése) van a szívre.
 
A növény minden része különböző mértékben mérgező. Főként csábító kinézetű termése, magjai jelenthetnek veszélyt a gyerekek számára. A bennük található szívre ható glikozidok (evonozid) és alkaloidok (evonin, lektin) néhány óra múltán heves gyomor-bél pa¬naszokat, vérkeringési zavarokat, bénulást okozhatnak. Előfordult már halálos kimenetelű mérgezés is.
 
Fásításoknál érdemes figyelembe venni erős gyökérzetének talajkötő képességét. Zöldessárga virágai, sokáig fenn maradó kárminpiros termései, szép bíborvörös őszi levélszíneződése hangulatossá teheti a belterületi parkokat, kertek szegélyeit. A légszennyezéseket viszonylag jól tűri.
 
 
 
 
 
   
 
2017.07.15.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design