magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP pályázatok
 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 4. rész.
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság cikksorozatának mai részében a sóskaborbolyával (Berberis vulgaris) foglalkozunk.
   
 
Alacsony, 1,0-2,5 méter magas erdei cserje. Nevét a sóskáéhoz hasonló ízű leveleiről kapta. Hazánk sík- és dombvidékein, középhegységeink déli oldalain a melegkedvelő tölgyesek kísérő faja. Talaj- és légszennyezésre kevéssé érzékeny, az enyhe szikességet is elviseli. A Dél-Tiszántúl tölgyeseiben és töviskés cserjéseiben régen sem lehetett gyakori, de napjainkban természetes élőhelyein már csak az Erdélyi-szigethegység lábainál elterülő Partium területén találkozhatunk vele.
 
Jól alkalmazható kopárok, meredek rézsűk illetve nagyobb települések fásításánál is. Illatos, sárga virágai, élénkpiros termései és őszi lombozata miatt kertekben is érdemes ültetni. Egykoron a kézművesipar és a népi gazdálkodás sokféleképpen felhasználta. Sárga színanyagot tartalmazó gyökeréből és kérgéből előállított un. berberinnel bőrt és kelméket festettek. Kemény, szabályos és finomszerkezetű fája az intarziakészítés és a fogpiszkáló gyártás alapanyagát képezte.
 
Élelmet is jelentett, hiszen terméseit nemcsak a madarak fogyasztották szívesen. Bogyótermései nagy mennyiségű alma és egyéb gyümölcssavat, pektint, különféle ásványanyagokat valamint számos vitamint, többek közt nagy mennyiségben C-vitamint tartalmaznak. Ínséges időkben érett bogyóit sok cukorral lekvárnak főzték meg, kicsavart fanyar leve citromlé pótlóként szolgált. A cserje más részeit élelmiszerként mérgező hatásuk miatt nem használták fel.
 
Termései, melyeket már augusztus-szeptemberben leszedhetjük édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe (elősegíti a megszilárdulást) és szörpökbe adhatók. Az első fagyok után gyűjtött bogyók már nem annyira savanyúak. Ezekből tiszta sóskaborbolya szörpöt és lekvárt készíthetünk, aminek étvágygerjesztő hatása van. A bogyók főzete megfázásnál fokozhatja a szervezet ellenállóképességét. Tőlünk távolabbi vidékeken is ismerik ezt a növényt. A Közel-Keleten aszalva desszertekbe, rizsételekbe használják fel. Franciaországban a kapribogyóhoz hasonlóan elteszik ecetben.
 
Levelei és kérgének kivonatából májpanaszok, elégtelen epetermelés, étvágytalanság kezelésére gyógyszerek készülnek.
 
E ritka, hasznos kis cserje egyetlen negatívuma, hogy a búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának (Puccinia graminis) köztesgazdája, ezért gabonatáblák környékén tiltják telepítését. Természetesen lakhelyünkön, távol a szántóterületektől magunk és kerti madaraink hasznára nyugodtan ültethetjük.
 
 
Kép forrása: A cikkünkhöz felhasznált festményt Jacob Sturm, neves illusztrátor készítette a "Német flóra képekben" című 1796-ban megjelent határozókönyvhöz.
 
 
 
 
   
 
2017.02.11.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design