magyar english
II. Túzokfesztivál
 
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP pályázatok
 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Kis-Sárrét téli világa
 
Az idei tél a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárréti területein is megmutatta arcának azt a zord, de igaz felét, melyet már-már elfelejtettünk.
   
 
A hetekig kitartó hideg időjárás komoly erőpróba elé állította az élővilág képviselőit, melyhez ki-ki a maga módján tudott vagy éppen nem tudott alkalmazkodni. Enyhébb teleken például a vízimadarak sokkal nagyobb egyedszámban képesek sikeresen áttelelni, de most a lehetőségek szűkössége miatt sokan továbbálltak, az itt maradtak pedig igyekeztek átvészelni a dermesztő napokat.
 
Számos túlélési stratégiát lehetett a tájegységünkön is megfigyelni. A rejtőzködő életmódú bölömbikák például napsütéses időben nyílt helyeken (pl. gátakon) igyekeztek napozással kissé átmelegedni. A récék és libák egy része a halastavakon maradt, de a nyílt vizű felületek rohamosan csökkentek. Az ő túlélésük egyik záloga az, hogy folyamatos úszkálással ún. „lihogót” tudjanak tartani, amely legalább ragadozókkal szemben ad némi biztonságot. Ez azonban nem igaz minden ragadozóra. A tájegységen telelő rétisasok (kb. 30 pld) rendesen a lihogó körüli jégen üldögélnek éles szemükkel vizsgálódnak, olykor rárepülnek a madártömegre, hogy kiszúrják a sérült vagy legyengült egyedeket; egyszóval: a következő étkezés főfogását.
 
Tájegységünk ebben az időszakban összesen három vízfelület tartott „nyitva”. A Sebes-Körös, a Begécsi 9-es tóegységen levő lihogó és az ugrai melegvíz kifolyó. Azok a fajok, melyek életmódjukat tekintve vizes élőhelyhez kötődnek csak ezek közül válogathattak. A meleg víz kifolyó környezetében kis kárókatonákat, tőkés récéket, jégmadarat, szürke gémeket lehetett leginkább megfigyelni. A lihogón levő madártömeg gerincét a tőkés récék és az itt maradt vadludak alkották, néhány bütykös hattyú társaságában. A Sebes-Körösön jobbára szintén tőkés récékkel lehetett találkozni.
 
A befagyott halastavakon látszólag semmi nem mozdult, de a hóban levő nyomok másról tanúskodtak. Róka, vidra és csülkös vad nyomai szép számban keresztül-kasul; mutatják, hogy éjszaka itt is élénk a forgalom. A fagyos pusztaság is csak látszólag élettelen. El lehet pl. csípni, hogy a mezei pockok a hideg ellenére is rohangálnak egyik lyukból a másikba. Ez a látszólag nem túl rangos esemény azonban létfontosságú a kékes rétihéjáknak és az egerészölyveknek. A kemény időjárás könyörtelenül kiválogatja a gyengéket, legyengülteket. Az ő tetemeik azonban sokszor a túlélést jelentik mások számára. A maradványokon ölyveket, rétisasokat, szarkákat, hollókat, dolmányos varjakat, sirályokat lehet megfigyelni.
 
A település belterületén is találkozunk érdekes dolgokkal. A kerteket őzek és mezei nyulak látogatják sovány zöldfélék után kutatva. A házi etetőknél népes énekesmadár csapatokkal találkozunk, kissé távolabbról, nem titkolt érdeklődéssel karvaly figyeli társaságukat. A falu központjában nyírfákon, fenyőkön, tujákon Biharugra szokásos téli bentlakói, erdei fülesbaglyok tanyáznak, egy- egy ház kéményén fázósan kuvik kuporog.
 
Láthatjuk, sok minden történik ilyenkor is, és talán soha nem érzékelhető ilyen tisztán és élesen a természet egyik örök törvénye; „kibírni, enni és életben maradni”, mint ezekben a hetekben.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   
 
2017.02.09.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design