magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
» Védett természeti területek » Körös-Maros Nemzeti Park » Részterületek » Tompapusztai löszgyep
Tompapusztai löszgyep
 

Fotó: Sallainé Kapocsi Judit

A Battonyától 8 kilométerre északra fekvő, teljes területén fokozottan védettnek minősülő, mindössze 21 hektáros Tompapusztai löszgyep kis kiterjedése ellenére a Nemzeti Park egyik legféltettebb részterülete. A felbecsülhetetlen természeti értékekkel bíró, a Száraz-ér egy nehezen megközelíthető kanyarulatában a beszántástól megmenekült területet 1979-ben fedezte fel Csathó András János battonyai muzeológus. Védetté nyilvánítására 1989-ben került sor. Itt található Magyarország legnagyobb összefüggő, zonális helyzetű ősi löszpusztarét állománya, amely egy alföldi löszháton, a Csanádi-háton és nem szikes pusztai környezetben helyezkedik el.
 
A területen jelenleg 274 edényes növényfaj előfordulása ismert, melyek nagy része kifejezetten a löszpusztarétekhez kötődik. Legjellemzőbb fajai a közönséges borkóró (Thalictrum minus), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), a parlagi rózsa (Rosa gallica), a karcsú kerep (Lotus angustissimus), a homoki baltacím (Onobrychis arenaria), a változó gurgolya (Seseli varium), a Degen-aszat (Cirsium eriophorum subsp. degenii), a mirigyes kakascímer (Rhinanthus rumelicus) és a hegyi len (Linum austriacum). A védett fajok közül a pusztai meténg (Vinca herbacea), a gumós macskahere (Phlomis tuberosa) és a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) található meg a löszgyepben. A területet északkeletről határoló mezsgyéből pedig a kék atracél (Anchusa barrelieri), a horgas bogáncs (Carduus hamulosus), a hengeresfészkű peremizs (Inula germanica) és a Dél-Tiszántúlon különösen ritka szennyes ínfű (Ajuga laxmannii)i érdemel említést. Ezek az utóbbi fajok többnyire már csak utak menti keskeny gyepsávokban találhatóak meg a Dél-Tiszántúlon.
 
A Tompapusztai löszgyep egyike a különleges életmódú, Magyarországon jelenleg mindössze tíz helyről ismert nyugati földikutya (Nanospalax leucodon) előfordulási helyeinek. Szintén kevés helyen fordul elő a Tiszántúlon egyik bennszülött szöcskefajunk, a magyar tarsza (Isophya costata), melynek jelentős állománya él Tompapusztán.

 
   
 
2014. 01. 27. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design