magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
» Védett természeti területek » Körös-Maros Nemzeti Park » Részterületek » Csanádi puszták
Csanádi puszták
 

Csanádi puszták

A Nemzeti Park 1989-ben védetté nyilvánított Csanádi-puszták részterülete jelenleg Makó, Tótkomlós, Ambrózfalva, Nagyér, Csanádpalota és Királyhegyes határában, összesen 4057 hektáron terül el. A terület vegetációja és a tájtörténeti kutatások alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Csanádi-puszták esetében a XIX. század második felében végrehajtott vízszabályozási munkálatok nem változtatták meg lényegesen az időszakosan vízzel borított területek nagyságát, és nem ennek hatására alakultak ki a terület szikesei, hanem azok már a holocén bükkfázisának szikeseivel folytonos kapcsolatban állnak, ún. elsődleges, ősi szikesek.
 
Tulajdonképpen három részből áll, a legészakibb, egyben legszárazabb és legszikesebb pusztafolt a Kopáncsi-puszta. Jól fejlett padkás szikeseket, szikereket találunk itt. A puszta legjelentősebb botanikai értéke a több százezres tőszámú, védett őszi csillagvirág (Scilla autumnalis), mely ürmös gyepben Magyarországon csak a Dél-Tiszántúlon fordul elő.
A Csanádi-puszták középső tagja a Montág-puszta, melynek nyugati oldalát egy nagy kiterjedésű időszakos mocsár, a Nagy-Zsombék foglalja el. Nedvesebb években combig érő vizek és a nyomukban kialakuló fehér tippanosok, zsiókások, tavikákások, a még ennél is mélyebb vizeken gyékényesek, nádasok alakulnak ki. Száraz években ellenben ecsetpázsitosok, füves szikespuszták csenkeszesei jellemzőek. A mocsarakban előfordul a védett kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), az ecsetpázsitosok aljában pedig az egyvirágú here (Trifolium ornithopodioides).
 
A legdélebbi a Királyhegyesi-puszta, mely a három pusztafolt közül a legváltozatosabb mikrodomborzati formákkal, talajtípusokkal, ennek következtében sokszínű növényvilággal rendelkezik. A vakszikek jellegzetes sótűrő növényfaja a magyar bárányparéj (Camphorosma annua) és az ősi szikeseket jelző, védett sziki varjúháj (Sedum caespitosum). Az iszapfelszíneken a magyar kígyófark (Pholiorus pannonicus) és a vékony útifű (Plantago tenuiflora) alkotta növénytársulást is megtalálhatjuk. A Liliomost, a puszta közepén elhelyezkedő értékes mocsarat nádas, gyékényes, tavi kákás foltok, valamint a szélén mocsári sásos állományok jellemzik. A Nemzeti Park területei közül itt maradtak fenn a legnagyobb kiterjedésben szikes területek közé ékelődő löszpusztagyepek. Ezekben kifejezetten gyakori a Dél-Tiszántúl más térségeiben ritkának számító gumós macskahere (Phlomis tuberosa), vagy a közönséges borkóró (Thalictrum minus), és itt található a Dél-Tiszántúl legnagyobb tavaszi hérics (Adonis vernalis), valamint az ország legjelentősebb vetővirág (Sternbergia colchiciflora) állománya. Erről a pusztafoltról került elő a keleti elterjedésű sztyeplepke (Catopta thrips) is, melynek Magyarországon jelenleg csupán öt biztos előfordulási helye ismert. A Nemzeti Parkon belül a Királyhegyesi-puszta gazdag pókfaunájáról is nevezetes, eddig közel száz fajt írtak le innen, köztük két, a hazai faunára új fajt.
 
Különösen csapadékos években, a kialakuló mocsári elöntéseken sok más madárfaj mellett nagy telepekben költ a fattyú- és a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias hybrida, Ch. leucopterus). Több, mint egy évtizede vegyes gémtelep is létesült az egyik pusztaszéli facsoportban, ahol a legnagyobb létszámú bakcsó (Nycticorax nycticorax) és szürke gém (Ardea cinerea) mellett kis kócsag (Egretta garzetta), üstökösgém (Ardeola ralloides) és kanalasgém (Platalea leucorodia) is költ. A Csanádi-puszták szárazabb részein fészkel a térség egyetlen túzokállománya (Otis tarda) és kedvelt területe ez a különböző ragadozómadárfajoknak is. A nyárvégi, kora őszi időszakban kígyász- és pusztai ölyvekkel (Circaetus gallicus, Buteo rufinus), békászó sasokkal (Aquila pomarina), hamvas és fakó rétihéjákkal (Circus pygargus, C. macrourus) rendszeresen találkozhatunk. A Montág-puszta keleti oldalán fekvő Nagy-Zsombék gazdag vízivilágnak köszönhető, hogy a Nemzeti Park harmadik területeként, a kardoskúti Fehér-tó és a Biharugrai-halastavak után 2008-ban a Montág-pusztát is felvették a nemzetközi jelentőségű, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó vizes élőhelyek közé.
 
A fokozottan védett Királyhegyesi-puszta és a Nagy-Zsombék nem látogatható. Utóbbinak főként tavaszi és késő őszi időszakban látványos vízivilága a Tótkomlós és Makó-Rákos között, a megyehatáron álló kilátótoronyból figyelhető meg.

 
   
 
2014. 01. 27. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design