magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
» Védett természeti területek » Természetvédelmi Területek
Természetvédelmi Területek
 
I. Dénesmajori Csigáserdő Természetvédelmi Terület
A Fekete-Körös hullámterében elhelyezkedő 5,1 hektár füzes (Salicetum) a benne élő csigafauna alapján kapta meg a védettséget 1997-ben. A területen 12 csigafajt mutattak ki. A fajok közül természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a védett bánáti csiga (Chilostoma banatica) előfordulása. A faj viszonylag szűk elterjedési területen található meg, mely a Keleti-, Déli-Kárpátoktól az Alföld keleti pereméig húzódik. Állománya, elterjedési területe összeszűkülőben van, ezért élőhelyeinek védelme fontos feladat. Magyarországon néhány szigetszerű, kis állománya van jelen e fajnak. Magyar területre a Tisza-, Maros-, és a Körös-völgyön keresztül juthat. A védett területen még számos, az Alföldön ritka, hegy- és dombvidéki csigafaj is megtalálható.


II. Szarvasi Arborétum Természetvédelmi Terület
A Szarvasi Arborétum és sorsa összefonódott alkotói és ezek családjának történetével. A múlt század elején Szarvas és Békésszentandrás környékét még a szabályozatlan Körösök meg-megújuló áradásai uralták, mikor Bolza József gróf (1782-1862) felesége, Batthyány Anna grófnő megkezdte Szarvason a mai Anna-liget fásítását. Leányágon továbböröklődött az Anna-ligeti park és az 1908-ban épült kastély. A kastély ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak ad otthont.
Legkisebb fiuk Bolza Péter Tiszakürtön épített kúriát és parkot, amely napjainkban a Tiszakürti Arborétum néven ismert. Ötödik gyermekük Bolza Pál (1861-1947) a szarvasi kastélyt és birtokot örökölte, valamint nagybátyjától Bolza Józseftől a mai arborétum területén levő ligetet és fás legelőt. A Körösök szabályozása után Bolza Pál itt kezdte meg a nagyobb arányú fatelepítéseket. Az Arborétum világhírűvé válása az ő nevéhez fűződik. Élete utolsó éveiben féltve őrzött gyűjteményét, mely életművét is jelentette egyben, a magyar államnak ajánlotta fel. Napjainkban hazánk egyik legnagyobb és legjelentősebb élőfagyűjteményének számít.

A Szarvasi Arborétum ma öt fás növénygyűjteményt gondoz 82 ha területen. Az országosan védett területen három látogatható rész található: a Bolza Pál alapította "Pepi-kert", az 1951-ben a parkhoz csatolt ún. Mitrowssky-kert és az ún. konyhakerti rész. A "Pepi-kerthez" északon kapcsolódik a gyűjtemény másik felét kitevő, nem látogatható parkerdő és a törzsültetvény, valamint a faiskola.

A fás növénygyűjteményben közel 1.600 fa- és cserjefaj, illetve -fajta és fajtaváltozat található. Ebből 1.200 a lomblevelűek száma (1.100 lombhullató, 100 örökzöld), 400 a fenyőféléké, zömmel örökzöldek, mindössze 7 a tűhullató fajok száma. Az Arborétum alapvető értékei, a fák és a cserjék mellett 250 honos és 52 telepített lágyszárú növényfaj és 211 kalapos gomba található a területen. Közel 100-ra tehető a madárfajok száma.

Az Arborétum fő feladata a növényállomány megőrzése, mint országos génbank, a tudományos kutatás, az oktatás, és a közművelődés.


III. Szarvasi Történelmi Emlékpark Természetvédelmi Terület
A természetvédelmi terület célja, hogy méltó módon megőrizze a történelmi Magyarország középpontjában emelt emlékmű és környezetének (a Holt-Körös kapcsolódó parti szakasza), kultúr- és természettörténeti egységét. A régi Magyarország mértani középpontját Mihálfi József (1838-1891) a Szarvasi Gimnázium egykori tanára határozta meg és a szarvasi un. Kreszan-féle szélmalmot jelölte így ki. Az egykori szélmalmot a századfordulón lebontották, helyét egy malomkővel jelölték meg. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el.

IV. Szeghalmi KÉK-Tó Természetvédelmi Terület
Az 1989-ben védetté nyilvánított terület 2006-ban vált országosan védetté. A terület közepén húzódik a Kék-tó medre, melyet döntően mocsári növényzet borít harmatkásával és sziki kákával, a szélén ecsetpázsitossal. A környező gyepeken ürmös szikespuszta, vakszik növényzet és löszpusztagyep található. A védett növényfajok közül kiemelkedő a macskahere, a magyar szegfű, a nyúlánk sárma és a réti őszirózsa állománya.
 
 
   
 
2014. 01. 27. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design