Magas Természeti Értékű Területek
A már sikeres öt évet zárt Agrár- Környezetgazdálkodási Program következő, 2009-2014 közötti ciklusát a 61/2010. FVM rendelet kormányozza. A természetvédelemnek és intézményrendszerének szerepe e támogatási rendszerben a korábban Érzékeny Természeti Területnek (ÉTT), a mostani ciklusban Magas Természeti Értékű Területnek (MTÉT) nevezett területeken a legmagasabb szintű.
Ezeken az úgynevezett zonális, azaz egyértelmű lehatárolással kijelölt területeken, az ott jellemző élővilágra specifikusan összeállított, de általában egy faj nevével fémjelzett előíráscsomagok pályázhatóak.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 2009. szeptember 1-jétől 3 Magas Természeti Értékű Terület működik:
1. Dévaványa és környéke MTÉT (7. számú a térképen)
2. Békés-Csanádi hét MTÉT (2. számú a térképen)
3. Kis-Sárrét MTÉT (15. számú a térképen).
1. Dévaványa és környéke MTÉT
Teljes terület: 77 564 ha
Támogatható terület: 68 710 ha
Natura 2000 terület: 30 459 ha
Védett természeti terület: 13 088 ha
Érintett települések:
Bucsa
Dévaványa
Ecsegfalva
Füzesgyarmat
Gyomaendrőd
Kertészsziget
Körösladány
Mezőtúr
Szeghalom
Túrkeve
A Berettyó és Körösvidék hordalékán kialakult Dévaványai-síkon elhelyezkedő Magas Természeti Értékű Területen szinte mindenhol megtalálhatók az egykori folyómedrek, morotvák, erek és az ezekből kiemelkedő szigetek maradványai. A terület a Hortobágy-Berettyó mellett elterülve, jellegét tekintve mentett ártéri táj, kiszárított és elszikesedett puszták és szántóföldek mozaikja.
Az MTÉT rendszer működtetésével a legfőbb cél a térségre jellemző változatos élőhely-szerkezet megtartása, és az ehhez kapcsolódó hagyományos gazdálkodási formák megőrzésének és elterjesztésének elősegítése. Az élőhelyek fejlesztése, élőhely-rekonstrukció érdekében a védett fajok számára kedvező vetésszerkezet és gyephasznosítási formák elterjedését támogatja a program.
A terület legjelentősebb ritka, veszélyeztetett, védett növénye a sziki kocsord, melynek élőhelyei a szikeserdei rét kiszáradt és elszikesedett maradványain több helyen előfordulnak. A kocsordos élőhelyek közül legjelentősebb a Szilasok és a Kecse-tanya környéke. Ezen az élőhelyen a fő veszélyeztető tényező a környező szántók terjedésével járó beszántás.
Sziki kocsord a Szilasokban
A terület gazdag állatvilágnak ad otthont. A pusztai kaszálórétek jellemző fészkelő fajai a mezei pacsirta, a fürj, a réti fülesbagoly és a túzok. A száraz füves puszták, padkás szikesek nagy része az állattartás visszaszorultával gyomosodásnak indult. Jellegzetes füvespusztai fajok a bíbic, goda, piroslábú cankó. A ritkán előforduló padkás szikeseken szívesen fészkel az ugartyúk és a parlagi pityer.
Dévaványa térségében jelentős a szántó területek aránya, amelyek számos - jellegzetesen a kultúrterületekhez kötődő - védett és fokozottan védett madárfajnak nyújtanak táplálkozó, vagy fészkelőhelyet. Ezek közé tartozik a túzok, ugartyúk, hamvas rétihéja, parlagi sas, réti sas, kerecsensólyom, réti fülesbagoly, bíbic, magevő énekesmadarak közül a tengelic, zöldike, sordély.
A területen további előforduló fajok közül említésre méltó a barna rétihéja, egerészölyv, fehér gólya, kék vércse, nyári lúd, vörös vércse, daru, barna kánya, gatyás ölyv.
Az ország túzokállományának mintegy 1/3-ad része él itt, jelentőségét tovább növeli az, hogy az itteni populáció Európa szerte az egyik legéleterősebb állománynak mondható.
Célprogramok:
- Szántóföldi növénytermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal (teljes MTÉT területen)
- Szántóföldi növénytermesztés kék vércse élőhely-fejlesztési előírásokkal (A/2 zóna)
- Gyepgazdálkodás túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal (teljes MTÉT területen)
- Természetvédelmi célú gyeptelepítés (teljes MTÉT területen)
